Karácsonyi sütemények története

Egyre jobban érezzük, hogy már nem kell sokat várni, hamarosan itt a karácsony. A fények, a zenék, az illatok, és persze az édességek, sütemények mind az ünnepi hangulatot fokozzák bennünk. Vajon honnan eredhetnek ezek a desszertek, miért éppen szaloncukor a szaloncukor?

Olvasd el korábbi cikkünket, melyben magyar eredetű sütemények Indiana Jonest megszégyenítő kalandjaikat írtuk le, egészen a süteményes tányérokig.

Bejgli

A koronázatlan királya a karácsonyi vacsoráknak, a neve összefonódott az ünnepekkel.

Eredetét tekintve a Balkáni térségből és Közép-Európából származik, egészen pontosan a mákos tekercs formában. A babona szerint bőséget és gazdagságot hoz, a dió a rontásoktól véd meg. Ezen felül minden íze már csak pusztán a saját élvezetünkért van.

Az alap kalácsfajta a 14. században terjedt el, források szerint Örményországból. A mákos tekercs pedig 1830-ban került először magyar szakácskönyvbe.

Nevét az Osztrák-Magyar Monarchia németes hatása, és a német Beugel elnevezés útján örököltük, és maradt meg a magyar köznyelvben is.

Zserbó

Bár a magyar asztalok egyik legnépszerűbb darabja, és szinte minden cukrászdában jelen van, eredetét tekintve nem, vagy csak kis mértékben hazai eredetű.

Nevét egy svájci úrtól, Émile Gerbeaud cukrásztól kapta. A név beszédes, a sütemény neve a fonetikus hangzása a vezetéknevének.

Magyar kalandjait 1884-ben kezdte meg, mikor Émile Gerbeaud elkezdett Kugler Henrik cukrászüzletében dolgozni, a tulajdonos kifejezett kérésével. Tudta a neves magyar cukrász, hogy rá van szüksége, hiszen rengeteg reformot hozott a krémesek, bonbonok, teasütemények világába, sőt a konyakmeggy is az ő találmánya. Nem tartott túl sokáig, 2 évvel később már saját üzletet nyitott Gerbeaud cukrászda néven.

Érdekesség, hogy a zserbó süteményt kis ideig Vörösmarty névre hallgatott, a Kugler cukrászda eredeti üzletéhez kötődően, hiszen az a Vörösmarty téren volt. Cukrászdájában megfordult többek között Liszt Ferenc, Erzsébet királyné, Diana hercegnő, Antonio Banderas, és még Madonna is.

Szaloncukor

Őse Franciaországból származik, és csakúgy, mint a bejgli esetében, itt is egészen a 14. századig kell visszautazni az időben.

Alapja a fondant-cukor, amely a cukoroldat felfőzéséből készülő lágy, kristályos massza. Magyarországi népszerűségére egészen a 19. századig kellett várni, még ekkor is ebben a formában találkozhattak vele.

Kezdetben kézzel készült, ám Stühmer Frigyes csokoládégyárában kezdték el először sorozatgyártásban készíteni a korábban említett Gerbeaud cukszrászdának.

Mára már több, mint 150 ízben készítik, és egészen extrém, akár Erős Pistás ízben is megkóstolhatjuk.

Hogy honnan ered a neve? Kezdetben a fondant-cukrot kizárólag a tehetősebb, úri családok engedhették meg maguknak, és ezt kínálták vendégeknek a szalonjaikban. Ezt később összeolvasztották a nevével is, és így maradt meg az utókor számára.

Rengeteg különböző sütemény és édesség lehet még egyenlő a karácsonyi hangulattal. Ilyen például a keksztekercs, a hókifli, a kókuszgolyó. Ha idén a bevált klasszikusok mellé keresel valami rendhagyót, rendeld meg a Bindi olasz desszertkülönlegességeit webáruházunkból.