Őszi édes hangulat

Az ősz. Eljött igazán hozzánk is, már nem csak érezzük (vagy éreznünk kellene), hanem teljes valójában megkapjuk. Egészen ellentmondásos érzés fog el, miközben iszogatod a reggeli kávédat.

Az érzés

Leginkább egy paradoxonhoz tudnám hasonlítani. Valami jó, de mégsem annyira. Az egész tarka, színekkel teli, de mégis szürke. Tele van élettel, de mégis a lehulló falevelekkel együtt gondolunk az elmúlásra, mely aztán csodás újjáéledésben tör ki, de erről majd tavasszal.

Állok az ablakban, szürcsölöm a reggeli kávémat, és ezen gondolkozok. Mit is érzek pontosan? Kávé íz, melegség, kellemes, enyhén befelé forduló, de mégis pozitív. Kinézek és... esik... fúj a szél.... Úgy tudnám ezt jellemezni, mint a tiramisut. Egyszerre, puha és krémes, kávés, és habos, de emellett kemény, és minden textúrát érezni rajta. Meg is kívántam.

Mi fog történni velem ősszel?

Elfogyott a kávém, és a süteményem is. A merengést és a teljes kikapcsolódást átváltja a tervezés. Ha jobban belegondolok, akkor ez is merengés, csak talán kicsit erősebb, és tudatosabb. Akkor meg mégsem az... Most, akkor ezen a gondolatmeneten is elmerengtem?!

Szóval vissza a tervezéshez. Esik és fúj, nem annyira szeretnék csinálni igazán semmit, csak elbújni, nasizni, és hagyjon a világ.

Ebben a pillanatban, mint a filmekben a narrátor, megszólal a belső hangod, hogy "nem, te igenis megcsinálod a dolgaid". Akárhogyan szeretnéd felfogni, az egyik legmelósabb évszak az ősz. Ilyenkor kezdődik az iskola, ilyenkor van vége a szabiknak, ilyenkor jönnek fel a családlátogatások, mint téma igazán, és a végén jön a karácsonyi készület. Kétféle ember van: 1: aki elolvasta ezt, és az első szó, ami eszébe jutott az "ahj", és 2: akinek a "de jó!" gondolat ugrott fel.

Érzed már?

Elérkezett az, hogy ez az érzés belefonta magát a terveidbe. Ezért, mint aki jól végezte dolgát, bekuckózol otthon és konstatálod, hogy mivel tudod, hogy mi vár rád, már félig el is végezted a feladatot. Erre felugrik a gondolat "jobb lenne ezt egy társsal". Ősz, kuckózás, melegedés, és lágy, nem túlzóan édes, mégis gyümölcsös nasi, ugye? Almatorta!

Meg kell csinálni...

Megkaptam saját magamtól a jutalmam. Rápihentem a feladatokra kellőképpen, bár lehet kicsit túloztam, amikor egy 2 órás projectre 2 hetet pihentem. Na, mindegy...

Amikor elindulsz dolgozni, és túlesel ezen a paradox érzésen reggelente az ablakod és a kávéd előtt, úgy érsz be, hogy fáradtan motivált vagy (ez is épp olyan paradoxon, mondtam, hogy ez az évszak erről szól).

Elvégzed a dolgodat, és indulsz haza. Az esőcseppek verdesik az ablakot, a párkányon hallod a kopogást. Az egész olyan csendes, olyan meghitt. A lámpafény itthon, a külvilágból csak ezek a hangok érnek el, és úgy érzed, biztonságban vagy. Ilyenkor kicsit mélyebben értékeled át a napodat, és rájössz, hogy a fáradt motiváltság meghozta gyümölcsét, az utóbbi egészen biztos, és tevékeny voltál, és adtál magadnak, és a világnak is valamit a munkáddal. Elégedetten huppansz le a kanapéra.

Nem tart sokáig az elégedettség. Meg akarod magad jutalmazni. Boldog vagy, és ezt meg kell még fejelni egy kis örömmel. Az imént említett narrátor ismét megszólal enyhe visszhanggal, mélyen, mintha belőled törne ki dörmögve "CSOKOLÁDÉÉÉ". Egy omlós csokoládétorta az, ami most igazán kell neked, ha szeretnél hallgatni a narrátorra, amiben a piskóta felett szintén csokoládékrém van, de az igazán különleges benne a karamellizált körte.

Éld át velünk az ősz ellentmondásos gyönyörét. Akár a bekuckózáshoz az otthonodba, akár vendéglátó egységekbe partnereinkhez, kiszállítjuk az olasz manufaktúrában készült tortakülönlegességeinket. Érdeklődj ide kattintva elérhetőségeink bármelyikén, vagy rendeld meg webáruházunkból.